Mai nap jó korán indult, ugyanis 07:00-kor indult a repülőnk Budapestről Milánóba. 

Igazgató úr jött értünk (kb 09:00-kor szálltunk be a kisbuszba) és meg sem álltunk Cherascoig. Az utunk Alessandrián, Astin (és Alban, a Ferrero központján) ment keresztül, ezért az út mellett végig mogyoróbokrok voltak.

Az előcsapat nagyon kedvesen egy könnyed "antipasti"-val fogadott.

A biciklik összeszerelése és tisztítása után mentünk egy kört a városban, aztán visszatértünk bázisunkra, ahol egy kis siesta következett és 17:30-kor útnak indultunk Cuneo felé, hogy a másnapi útból ezt a távolságot megspóroljuk.

Bresciából reggel kicist össze-vissza indultunk el, de végül sikerült útra kelni Miláno felé.

Egy kis megállás, irány a bicikli út (bár annyira nem egyszerű megtalálni...)

Útközben kuloricaföldek között haladtunk egész sokáig.

Hirtelen megjelent a bicikli út is - de itt is jöttek vele a tereptágyak. Komolyan, úgy érzem magam az olasz bicikliutakon, mintha egy kerékpáros ügyességi versenyen lennék...

Az utolsó szakasz Milánó felé csatorna mentén halad. Gorgonzolában álltunk meg reggelizni.

MEGÉRKEZTÜNK MILÁNÓBA!

Szállásunk a Basilica di Sant' Eustorgio plébániájában / múzeumjkában van.

Reggel esőre keltünk, ezért 9-re halasztottuk az indulást.

Egy kcsit hűvös volt a reggel és az út szélén még láttuk az eső nyomait.

Pescheria del Garda bicikliútjain és parkjaiban látszódik az armageddon nyomai, ezért használhatatlanok voltak.

A Garda-tó partján a hajóállomás ablakát is betörte a jégeső (és kiszúrta Öcsi bácsi kerekét).

De nem csak a hajóállomás, hanem az autók is kaptak bőven. Kb minden 4-5. autó szélvédője / oldala / hátsó ablaka be volt tőrve, autómentők mentek fel-alá, autószalonok előtt kígyózó sorok álltak. 

Aztán a Garda-tónál is elkapott bennünket az eső.

De mindezek ellenére tudtunk egy csoportképet készíteni a Garda-tónál:

Sirmioneben ebédeltün kés fürüdtünk, utána indultunk útnak.

Délutánra elmúlt az eső. Viszont várt ránk egy kis mászás, szinte az utolsó...

Aztán a bicikliút ismét megszűnt, földút után munkagépek állták az útunkat. Sárban, termőföldön mentünk keresztül, amitől jó sarasak lettünk.

Nap végén megérkeztünk Bresciába. A városban bicikliúton tudunk közlekedni.

Vacsoráztunk, aztán aludtunk egy nagyot. Végre hűvös volt!

Cervarese snta Croce-ből elindultunk viszonylag időben, a szőlők között indultunk neki a mai napnak.

Még reggel 8 óra körül elértük a mai napunk legmagasabb pontját, kb 1 óra mászás után már gurulni is tudtunk. Ami nem látszik a képen: a hegy túloldalán esett az eső... 

Verona felé alaphelyzetben alsóbbrendű utakon mentünk. 

Azért volt olyan szakasz, ahol nagy volt a forgalom, de néhol volt bicikli út is. Viszont a bicikli úton mindig van tereptárgy, ami veszélyes.

Aztán megérkeztünk Veronába. Mindenki egyben, épségben!

Verona után pedig a veronai csatorna mellett haladtunk. Örültünk, mert sík terep volt :)

A szállásunk egy kórház plébániájának az udvarán volt. Tökéletes hely a vacsorához és az esti imához. Alaphelyzetben a tornác alatt terveztünk aludni... 

De az időjárás közbeszólt. Először élveztük a percenkénti 100-120 villámlást, de amikor a jégeső megérkezett, akkor már kevésbé élveztük a helyzetet.

A vége az lett, hogy a házigazdánk adott egy termet, hogy itt vészeljük át az armageddont. Szó szerint életmentő volt!

Reggeli után szőlőültetvények között indultunk útnak.

Első megállónk Treviso volt, ami a mellett, hogy itt késztették az első tiramisut, a szökőkútjáról (is) híres.

Treviso után Padováig jó darbon egy erdei bicikliúton mentünk. Akkora volt a forgalom, mint nyáron az M7-esen Balaton felé pénteken...

Végül Padova előtt ebédeltünk (mortadellát) és sziesztáztunk egyet.

Újabb csapatkép, indulás után 600 km-rel. Kicsit barnábbak vagyunk, mint Nagykanizsán :) 

Padova után beletekertünk a naplementébe.

Az úton azon gondolkoztunk, hogy vajon ez a vártorony lesz-e a szállásunk... 
(végül nem az lett, de közel hozzá) 

Szállásunk egy helyi oratóriumban volt. Örültünk a szállásnak - anank viszont annyira nem, hogy hajnali 02:30-ig ott voltak a helyi erők.

A napnyugta szinte tökéletes volt. Csodás vasárnapunk volt!

Reggel rutin szerűen indult - most egy kicsit később (7 órás keléssel), mert eléggé fáradt volt a társaság.

Aztán a Piave folyó partján haladtunk dél felé. Menet közben viszont elég sok defekt lassította az utunkat.

Az egyik defeket (Miláné) pont egy tengerszem (Lago di Cornino) mellett volt. Amíg szereltük a kereket, a többieknek volt idejük fotózni, nézelődni.

A tízórai -ami igazából ebéd lett az elcsúszott idő miatt - Spilimbergoban volt. Itt is defekeket javítottunk (Tanár úr, Réka, Bíbor)

Indulás után ismét eső csepergett az eső

 
András sikeresen szerzett szállást Fagarében, egy helyi oratóriumban.

Lescében reggel esőre keltünk, bent reggeliztünk a közösségi térben, majd indulásra elállt az eső és napsütésben tudtunk pakolni.

Első megállónk Bled volt, ahol készítettünk egy csoportképet, hogy minden szülő megnyugodjon, hogy mindenki jól van :)

Aztán a Bled melletti hegyeket megmászva értük el a Triglav Nemzeti Parkot. Ezen mentünk keresztül. Csodás volt!

Az utunkat a Milleniumi Keréppárút szlovén részén folytattuk. Ez az a keréppárút, amit az egykori vasúti sínek helyén építettek, így egyenletesen 2-3%-ban emelkedik - vagy lejt. Szlovéniában jellemzően emelkedik a határ felé.

Közben az időjárás jelentés mondta, hogy egy zivatarlánc érkezik velünk szembe, így bele kellett húzni.

A csapat egy része elérte a szieszta helyet (a határt), ott egy fedett helyen, a mikróbusszal szélárnyékot képezve átvészeltük a vihart. A csapat másik fele Krajnska Gorában rekedt.

Miután elhaladt felettünk a zivatarlánc, kisütött a nap és folytathattuk utunkat

A Milleneumi kerékpárút olasz része is csodálatos - de nem csak azért, mert Tarvisio után lejt...

A kerékpárút mellett megmaradt állomásépületek most leginkább kávézóként funkcionálnak. Mindenesetre érdekes látvány, ahogy a kerékpárúton elhaladunk egy-egy peron mellett.

A szállásunk Carniában volt, ahol ismét kaptunk egy esőt. A vacsoráért Eper volt a felelős. Paradicsomos húsgombócot ettünk.

A harmadik nap képeit IDE KATTINTVA  lehet megnézni

Megint reggel ötkor keltünk, hatkor indultunk el ma utunkra.

Celjéből indultunk és Lescébe érkeztünk meg estére. Nap elején volt egy kisebb esés a csúszós út miatt, de szerencsére semmi komoly, így mehettünk is tovább.

Ez a nap volt a  leghosszabb és legnehezebb, legnagyobb emelkedés is ma volt és a táv is hosszabb volt a szokottnál: 100-110 kilométert mentünk.

Egész nap dombos volt, hegyekkel. Ezek erőt adtak nekünk, mert a sok autós az utakon leszívták agyunkat. Nap végére sikerült felérni Júlia Alpokban levő dombokra és így jutottunk el az esti szállásunkra. 

A vacsora az ezen a helyen "megszokott" rizses lecsó volt. Mindenki elvégezte az esti rutinját, majd kiültünk a pélbániára vacsorázni a szállásadó atyával együtt. És megérkezett a szokásos esti eső is, így bent aludtunk a közösségi részben.

Ismét ötkor keltünk, reggeliztünk, bepakoltunk a kisbuszba és elhagytuk Velika Nedeljét Ptuj felé. Rá kellett jönnünk, hogy a szlovén bicikliutak vagy rosszak, de hosszúak - vagy jók és rövidek (azaz kb 100m).

A városban megnéztük a várat, felmentünk a dombjára, ahol gyönyörű kilátás nyílt a városra folyóra és a messziből látszódott Ptujska Gora, amerre vitt tovább az utunk.

Útra keltünk és meg is másztuk Ptujska Gora dombját. Volt egy nagyon szép kis templom a hegytetőn, kicsit várszerű erődítményes kinézettel, majd ott tízóraiztunk. Ezután egy terepasztalos vidékre gurultunk tovább. Ponikva felé mentünk és egy 10 km-es szakasz, nagyon dimbes-dombos hegyes völgyes szakasz várt ránk. Volt egy plusz kihívás is, mivel rengeteg kátyú és útfelújítás volt az utakon ezen a szakaszon.

Aztán később elkapott minket egy nagyobb eső, de szerencsére senkinek nem lett semm ibaja, nem lett beteg senki. Mindenki megtalált menedéket magának.

A következő szakaszon Celje felé haladtunk tovább. Nagyon figyelt egymásra a társaság, minden rendben ment. Körforgalmakon és hegyeken dombokon át jutottunk el Celjébe, ahol a tavalyi szállásunkat felújították, ezért máshova kellett menni, de véleményem szerint idén egy kicsit jobb szállás szállás helyet tudtunk kapni.

Azonban mikor megérkeztünk biciklivel láttuk, hogy tragédia történt a kisbusszal: a hat doboz (megolvadt) vaj/margarin úgy ahogy van a kisbuszba ömlött... Evőeszközök, tálak, minden élelmünk nagy része vajas lett kívülről és egy egy másfél órás takarítás után úgy úgy nézett ki hogy sikerült kitakarítani a kisbuszt és lemosni a kajákról a vajat.

A takarítás közbe készült a vacsora Tejberizs volt gyümölcsökkel kakaóporral, ami nagyon finom volt. Az estét közös imával, Kalazanci könyvvel, énekléssel és fürdéssel zártuk, ami nagyon jó volt. És végül az eső is megérkezett ez a hosszú és nehézkes nap után.

(Zsolt)

 A 2. NAP KÉPEIT ITT LEHET MEGTEKINTENI

Reggel ötkor keltünk, a reggeli még az otthonról hozott szendvicsek voltak. Utána megindultunk és egy rövid magyar szakasz után elértük a határt.

Az első nagyobb megálló Horvátországban, Csáktornyán volt.

Itt eltöltünk egy kis időt meg tízóraiztunk, megnéztük a várost, aztán tivább indultunk Szlovénia felé.

A határátkelés után nemsokkal már a Drávában fürdödtünk, ugráltunk és szieztáztunk a partján.


Amikor mindenki kipihente magát akkor biciklire pattantunk ls le is tekertük a maradék 5 km-t a szállásig, ami egy plébániának az közösségi terme volt.

Elkészítettük a vacsorát, ami csilisbab volt. Miközben a vacsorát készletük elő az eső megérkezett, de közösségi terem menedéket biztosított.

Aztán nemsokára összeültünk esti mára ahol Kalász tanárúr visszatekintett a napra,közösen imádkoztunk, újra tanultuk az éneket amit múlt évben Rómában tanultunk és elénekeltük az esti himuszunkat. Majd mindenki elment megfürödni és aludtunk is.

Az első nap a Nagykanizsára való lejutással telt.

Tanár úr

Tanár úr

Andris

Andris

Bíbor

Lóci

Robi