Megint reggel ötkor keltünk, hatkor indultunk el ma utunkra.

Celjéből indultunk és Lescébe érkeztünk meg estére. Nap elején volt egy kisebb esés a csúszós út miatt, de szerencsére semmi komoly, így mehettünk is tovább.

Ez a nap volt a  leghosszabb és legnehezebb, legnagyobb emelkedés is ma volt és a táv is hosszabb volt a szokottnál: 100-110 kilométert mentünk.

Egész nap dombos volt, hegyekkel. Ezek erőt adtak nekünk, mert a sok autós az utakon leszívták agyunkat. Nap végére sikerült felérni Júlia Alpokban levő dombokra és így jutottunk el az esti szállásunkra. 

A vacsora az ezen a helyen "megszokott" rizses lecsó volt. Mindenki elvégezte az esti rutinját, majd kiültünk a pélbániára vacsorázni a szállásadó atyával együtt. És megérkezett a szokásos esti eső is, így bent aludtunk a közösségi részben.